A gonosz maga

A gonosz maga!

Sötét az éj és a tükörre száll.

Az alakváltó is úgy indulna már.

Magát nézi és egy ronda 

vigyort mutat.

Egy lélek a testben keres most 

kiutat.

Ember képében jött fel a földre.

Hogy nyomort hozzon majd 

a szépre, a zöldre.

Távozni kell!

Hisz itt már nincsen dolga.

Szenvedjen hát mindenki aki szolga.

Az utcára lebben és egy taxisba száll.

Egy család e kocsira már hiába vár!

Száguld az úton és ütközik sokat.

Nyelvet ölt hevesen és megijeszt másokat.

S már tovább áll!Kopogó cipője most 

egy szép lányt követ.

Férfi kabátja a legócskább szövet.

Szájában érzi a félelem ízét.

Már sír is valaki és fogja a szívét.

Zűrös egy alak hát bújik is bele.

Fehér az orra és vörös a szeme.

Nála a mámor és bármit megér.

Egy táska a téren már gazdát  cserél.

Még, még!Tovább hát előre!

Egy plázában őr lesz már belőle.

Bezárt minden és akkor lopni kell!

Legyen az bármi!Csak hozni el.

Ezt a lelket még szokni kell.

S már elvett egy életet!

Mert kés van a kézben.

Még nem tudja mennyi!

De pénz van a széfben.

Álarcban jár és vérrel ír.

Miatta könnyes sok szürke sír.

S egy apába költözik.

És már szeretőt is keres.

Jó lesz majd később a fekete leves.

Issza a vágyat!És részegen mulat.

Elhagyja lassan az emberi tudat.

És ismét az utcán mert 

hisz nem látja meg senki.

De valaki figyel rá!Hát el kéne menni.

Ma már nem fog több rosszat tenni!

A szemek égetik.Ennyi!

Menekülj átok én látlak téged!

Szellem alakod hiába véded.

A fénnyel űzlek el ,és kardom az igaz!

Mert szemem a tűz és szívem a vigasz.

S ha gyengülsz majd sokan fognak 

akkor látni.

Ne gyere közelebb!Majd ezt mondhatja bárki.

Távozz innen gonosz alak!Mert felismerlek!

Láttalak!