Álmot láttam
Álmomban egy nagy
tigris kergetett.
És én menekültem előle,
amerre csak lehetett.
A sarkamon éreztem
ahogy fúj ,és liheg.
Csak futottam előle
bár nem tudtam minek.
Néztem a szemeit
és a fogak
villantak mögöttem.
Marták a lábam
de én azzal sem törődtem.
Lendült egy mancs
és a füvet éreztem.
Ordítva harcoltam
és közben véreztem.
Üvöltött felém
mikor a bundáját téptem.
Forogtunk a földön
de én már nem féltem.
Harcoltam én vele
ahogy csak lehet.
Prédára vágytak
azok a vad barna szemek.
Ütöttem erősen!
Néha meg rúgtam!
Lassan meghalok
már csak ezt tudtam.
De lassult a mozgása,
és már
támadnom sem kellett.
Szorosan ölelt
mi az erőmből elvett.
Jámboran feküdt
és hozzám bújt szerényen.
A karmok már nem vájtak
belém oly keményen.
Mint régi jó barát
csak csendben távozott.
De nem lettem áldozat
és nem lettem átkozott.
Álomból ébredtem.
S a tükör most oly tiszta.
De már nem én, hanem
egy tigris néz most vissza!
Valamit üzent? Vagy
csak itt él még bennem!
Érzem hogy létezem.
Mit kellene tennem?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése