Bizalom

 Bizalom

Odaadnád szívesen!

De még megtartod 

magadnak.

A kósza gondolatok 

még sok felé szaladnak.

Vajon megérdemli?

Meg is harcolt érte?

Vagy csak úgy kapja!

Pedig  soha nem is kérte.

Ez egy törékeny kincs!

Félteni kell! Mert

nélküle semmid sincs.

Benne vannak a szavak,  

és a tettek.

Néhány érzelem.

Mit soha sem feledtek.

És te úgy szorítod 

hogy senki ne lássa.

Mert van úgy hogy fáj

a simogatása.

De odaadod újra!

Hiszen erre van teremtve.

Egy óvatlan pillanat!

És átnyújtod nevetve.

S a bolond szíved már 

úgy táncol és örül.

Mint egy gyerek 

a tábortűz körül.

És te megint hiszed 

hogy most nem fog fájni.

S nem kell neked 

harcba szállni!