Bolond reggel
Ébrednem kell végre.
Mert rám kiált az óra.
De furcsa most felkelni
a bőgő tehén szóra.
Jó lenne már tudni
hol is vagyok éppen.
Rám ásít egy zokni
a sarokban szépen.
Szűk szememmel körül nézek
és örülök ha látok.
Megrúgom az ágy sarkát
és jó nagyot kiáltok.
Pingvinné változom.
A konyha felé totyogok.
Zörögnek a csontok
mikor az orrom alatt
motyogok.
Amúgy mit keresek erre?
Én nem ide indultam!
Kérdezem én magamtól
mikor a kávémhoz
nyúltam.
Egyszer térjek észhez!
Én nem alszom el soha.
Most hallom hogy bentről
már felnevet a fürdőszoba.
Veszem a nadrágot.
Az meg húzza magát vissza.
Elbújik a póló is
mert szerinte nem tiszta.
Indulni kéne már!
De a kilincs most nem enged.
Ettől a könyököm is
csúf sérülést szenved.
Sunnyog a lépcső is.
A lábát rakja elém.
Ki esett itt ekkorát?
Mert az biztos hogy nem én.
Elindult a napom.
Na végre már elszöktem!
De meg kell fordulni
mert papucsban jöttem.
Bolond ez reggel!
De én boldog vagyok mégis.
Lehet hogy ma ugyanolyan
bolond vagyok én is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése