Egy vulkán tetején

 Egy vulkán tetején.

Egy vulkán tetején állok!

Némán várok. 

Alattam a mélyből néznek vissza 

a dühös szempárok.

És nézem ahogy az 

izzó láva hömpölyög benne.

Mintha a tengernyi kiáltás 

ott a pokolban lenne.

Lüktet már a szívem!

Mert itt oly nagy a csend.

Most hol volna jobb nekem?

Itt fent? Vagy lent!

Egyre jobban és jobban 

érzem az erejét.

Füstöt a magasba!

Én azt mondom. Gyere még!

Érzem a hőt 

ami az arcomat éri el.

Mozdulni nem tudok 

mert az engedélyt kérni kell!

Alattam morajlik.

Talán még kitörni is készül!

Most rombolni akar 

mert már soha meg nem békül.

Kitárom szárnyam 

és most tüzes főnixként 

alá szállok.

Repülök lefelé 

és már semmit sem bánok.

Most lassan elégek 

és gyorsan  születek újra.

De hogy mivé válok itt! 

Azt csak az ég tudja.