Elengedlek
Már megint itt volt!
A fájdalom
bezárt ide engem.
Sírva kellet
levegőt is vennem!
Igenis gyenge lettem.
Remegett a gyomrom,
s csak beszéltem rekedten.
A kaszás elvitte őt
az utolsó útra.
Vajon merre járhat
azt csak az ég tudja.
Távozott!
Pedig még volt itt dolga!
Csak szívét hagyta itt
virággal átfonva.
És belőlem is elvitt
még egy darabot.
Hogy elmondja majd ott
hogy én ki vagyok.
Mert ott a lelkek már szabadok.
De én már csak némán haladok.
Itt hagyott nekem
minden közös emléket.
Sokszor hagyta hogy lássam
a jót, a szépet.
Mert őt többé már nem láthatom.
A bánatom csak gyászra válthatom.
Itt maradtunk!
Hogy emlékezzünk rá
ha a szívünk szólít.
Azért vagyunk hogy elmondjuk
még jó itt.
Csak éljünk szépen!
Nyugalomban, békében.
Elengedlek!
Az angyalok vigyázzák a lelked.
Vigyék tovább a fényt
mi ott van benned.
Most csak pihenj!
Ahogy kellett volna.
A zúgó harang is érted szól ma.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése