Ha én már nem leszek

 Ha én már nem leszek!

Ha én már nem leszek 

ne feledjen senki.

Van olyan út hová már 

nem kell visszamenni.

Mert már a felhőkben szállok 

s csak az emlékem marad.

Nyílik egy kapu 

hol majd a lelkem szabad.

Elviszem a szívemben 

mit tőletek kaptam.

Nektek adom testem,

én a halhatatlan.

Átadom a mosolyom 

hogy legyen fény most 

nektek.

Boldogan távozom 

mert érzem hogy szerettek.

Elszáll az erő  is,

mi oly törékeny volt bennem.

Itt hagyom a hibáim,

mert nincs már mit tennem.

Bánom a szavakat mit 

tollam végén hagytam.

Legyen tanúm az ég 

hogy ember maradtam.

Maradnak az álmaim 

miket el nem érek soha.

A néma tárgyak miről 

mesél majd egy szoba.

Egy könny a párnán 

hol sírtam ha kellet.

Az ablakon még leszek 

egy párás lehelet.

Már csak történet a múltból 

ki itt élt és remélt.

Ki remegett ha gyengén 

megfogták a kezét.

Egy kép leszek majd mit 

a gondolat hozott.

Emlék csupán.

Mi a széllel távozott.

A harcos leszek ki már 

nyugovóra tér!

Aki már nem vív több csatát 

mert hosszú útra kél.

Egy szem ami majd 

odafent ragyog.

Mert akkor már csak 

csillagpor vagyok.