Hajnal

 Hajnal.

Szépséges hajnalom hát kijöttél elém?

A friss harmatcseppet is te szórtad már felém.

S érzem a hűs szelet mit hoztál magaddal.

És befontad az eget 

egy szürke szalaggal.

Látod? Már fáradt lábam is hazafelé ballag.

Én annyira szeretlek

hogy ölelni akarlak.

És hívtál madarakat is hogy nekem daloljanak 

És ásító napsugarakat 

hogy belém karoljanak.

Milyen jó hogy leheltél e tájba ébredő életet.

Maradj ilyen csodás!

Mi mást is kérhetek?

Vezess az utamon ha már nem bírom tovább.

Legyen az éjszaka

a te előszobád.

Még ne engedj el!

Ne hagyj még magamra. Ez a gyenge test 

most hozzád úgy szaladna!

Lassan már lecsukódik álmos szemem.

De te csak maradj még velem!

És csendben fogd a kezem.

Míg az otthonomba érkezem.