Hiszékeny nép


 Hiszékeny nép!


Volt egy Király ki  

úgy uralta a népet.

Megígért mindent jót 

és szépet.


S ették ételét s itták 

szavait.

Senki nem látta meg 

az ördög szarvait.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


S adók jöttek.

És a terhek nőttek nagyra.

De a hazugság még hatot 

minden szürke agyra.


Tűrték az éhséget és 

félték a telet.

Gondolták ez már 

jobb nem lehet.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


És drága lett a kenyér 

mert másra nem tellett.

De dolgozni csak 

a szolgának kellett.


Jószágot öltek és 

uraknak jó volt.

A Király a népért!

Csak kimondott szó volt.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


Jött a szép ígéret!

Hogy most rossz 

de majd jobb lesz.

Idén lesz búza elég.

Hogyha majd sok lesz.


S nőtt is bendő,  

de csak a várban

Mert szántott a szegény 

sírva, a sárban.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


Földeket vettek el és 

oda adták azt másnak.

De ó! Hogy örültek még 

egy kis simogatásnak.


De  rongyos volt ott 

sok ruha. Mert

hamis volt a vár ura.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


S kunyhót ígértek.

Majd építenek százat!

Csak dolgozzon ki él.

Az most nem várhat.


És szülte a pénzt 

az óriás  kincstár.

S közben egy népnek 

reménye sincs már.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


Ellenség támadt!

S a Király hadba szállt.

Lesújt a kard és most 

sok szívet vérbe márt.


Ifjak esnek el s a 

könny is porba hull.

Otthon már nincs!

És a mező is lángra gyúlt.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


S alku köttetik!

A Királyért a népet.

És így aláír a galád 

egy aljas köteléket.


Eladja a hazát és

alázatot tettet.

Nem óvja az ég sem 

a szenvedő lelket.


Mond mi kell még neked 

te hiszékeny nép?

Még mindig úgy érzed 

hogy az élet itt szép?


De messze már a hazug!

És maroknyi a nemzet.

Nevet  a hódító és 

rakja rá a terhet. 


Minden jó volt egykor 

és szót sem érdemelt.

Hol egy zsarnok előtt 

mindenki térdepelt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az app