Hópelyhek
Hópelyhek
Hiába kérdeznek tőlem
a szálló hópelyhek.
Én csak csendben nézek
feljebb, és feljebb!
Míg a szememben lassan
összeolvad a fehér.
Míg az arcomhoz
egy hideg fuvallat elér.
És hideg ujjakkal egy
jégvirágot rajzolok a hóba.
Ott ahol a lehelet
most belefagy a szóba.
És az arcom is szépen
piros színbe öltözik.
Egy mosolygó gyermek
titokban a szívembe beköltözik.
Egy apró hóember a sarokból
nekem köszön vissza.
A szürke kis kabátja
már régen nem is tiszta.
És én csak csodálom a tájat
mit egy fehér lepel takar.
Mert itt van és örül!
És most létezni akar!
De hiába kérdeznek tőlem
a szálló hópelyhek!
Nem tudom hogy a
könnyek alatt nekik
mit feleljek!
Talán még várok!
És még nem engedem el őket!
Mert valaki idehívta hozzánk
e szép fehér felhőket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése