Kemény idők

 

Kemény idők jönnek!

És le kell nyúlnunk mélyre!

Fel kell hozni

a szívünket a fényre!

Felrúgni a kényelmet

mint egykor az ősök tették.

Mert az ő nevüket még

ezrek rettegték.

Kemény idők jönnek!

De most megmutatja a Magyar!

Ilyen egy harcos nemzet

ha tényleg élni akar!

Érezni kell most a vérünk

Túléljük, elvesszük.

Mi senkitől sem félünk!

Kemény idők jönnek!

És odefent

már a zászlónkat is tépik!

Most a hidegben,

félve reszket a nép itt.

Pedig egykor

nemzetek rettegték nyilaink.

Vágtattak a lovak

és a bátor fiaink.

Kemény idők jönnek!

Mert a föld kincse

már oly sokat fog érni!

Meg fogják mondani

hogy kitől kell majd félni!

A hazát ellepi a módos sereg.

Nem jut más nekünk

csak az alázatos szerep.

Kemény idők jönnek!

De e csorba nép

nem áll be a sorba.

Egy hatalmas szív e pusztán

sosem lesz rabszolga!

Követ tör,

és kardot élez ha kell!

De fejet nem hajt!

Csak sírva ölel.

Kemény idők jönnek!

Ahol a csendet már

a harag tépi szét.

És úgy tombol a fájdalom

hogy elveszti az eszét.

Vörös szemek villognak majd

az éj leple alatt.

És falakat döntenek

a kemény szavak.