Ilyen vagyok
Vannak jó és rossz napok!
Van hogy az örömtől
a szívemhez kapok.
Mikor meghatódva
és jól érzem magam.
Mikor nedves lesz a szemem
és elakad a szavam.
Olyan is van
hogy minden sivár és unalmas.
Mikor az egész nap
csak meglepően siralmas.
Mert nem történt meg velem semmi.
Bizony tudnak
ilyen szánalmas napjaim is lenni.
És van hogy egész nap
csak folyton nevetek.
Tréfákon merengek
amit csak én tehetek.
És a fáradt arcokon ámulva
csak a mosolyt nézem.
Megint valami jót tettem!
Olyankor úgy érzem.
És van úgy hogy
haragom pusztítani készül.
Ilyenkor rombolom
mi utamban áll,
és nem érdekel hogyan épül.
Csak vakon törni és zúzni szeretnék.
Odaadnám az életem
ha kitörő vulkán lehetnék!
Néha meg arcon csókolnám
magamban a szenvedélyt.
S keltenék forrón izzó vágyakat
mi bennem ég.
S szerelemben töltenék még
hosszú, boldog órákat.
Lábai elé tenném
a nyíló vörös rózsákat.
Máskor meg úgy
kicsordul a szívemből
az őszinte szeretet.
Mindenkinek adnék magamból
egy mézédes szeletet.
Mutatnám azt ahogy én látom!
Mikor tollamat
a szivárvány színeibe mártom.
De néha csak elbújnék!
Itt belül a lelkemben.
S ott ágyat vetnék
hogy ne keljen felkelnem.
S csak félnék hogy sírni
ott más soha ne lásson.
És már nem érezné senki
a simogatásom!
Talán én sem értem
hogy milyen is vagyok!
Csupán csak remélhetem
hogy a papíron majd nyomot hagyok.
Mert én már tudom
hogy olyan sokféle lehetek.
Ha elfogadom magam
akkor sok szépet tehetek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése