Lehajtom fejem

 

Egy sírkőre lehajtom 

most fejem.

De hiába áztatják a könnyek

ti már nem lehettek velem!

Emlékezni jöttem ide 

most csendben hozzátok.

Kicsit ide teszem 

szívemet!

De hiába dobog nektek 

mert ti nem halljátok.

Már nem tudom mondani 

mit akkor sokszor kellett volna 

Elcsukló hangom a mélyben

már csak üresen szólna.

Nyújtanám kezemet! 

De már nincs 

aki megfogja.

És reszkető vállamat 

most  szorosan 

ölelésbe fonja.

Csak békésen 

hallgattok! 

Itt a néma föld alatt.

S arról a sok 

szeretetről 

csupán csak emlékem 

maradt.

Csak pihenjetek szépen!

Én az örök álmotokra 

vigyázok.

Tudom hogy nem 

kaphatok jó tanácsot 

ha megint hibázok.

Hiszem hogy valahol 

ott messze most 

boldogok vagytok.

És bármit hozzon az élet 

már örökre velem

maradtok!

S ha majd egyszer távozom 

ebből a földi világból.

Akkor rózsa csokrot fonok nektek 

ezernyi virágból.

De most csak egy 

gyertyát teszek 

e kopott,  hideg kőre.

Tündöklő fénye legyen hát 

a nyugvó lelketek őre.

Én így veszek most fájó búcsút tőle!

És a láng előtt mit

kézben tartok.

Szeretettel fejet

hajtok!