Még sohasem
Még sohasem láttam a tengert.
De egyszer elmennék én oda.
Nem kellene nekem se szállás sem szoba.
Csak a puha homokkal takarnám be magam.
S alatta már megpihennék gondtalan.
Örökre szívembe vésném az álmot!
Talpamat nyaldosnák a pajkos hullámok.
Illatát is mélyen magamba szívnám.
Talán a játékos delfint is
magamhoz hívnám.
Nevetve lovagolnám át vele a sós vizet.
Boldoggá tenném ezt a bús szívet.
S a kék vízbe is belemerülnék.
Itt már egy új világba kerülnék.
Felhevülnék!
Ott egy teknőst is keresnék!
Megfognám a kemény testét.
A hátán siklanék tovább.
Felkeresném ezer éves otthonát!
És szorosan fognék egy tintahalat.
S rajzolnék vele egy tinta falat.
Amin vízből kimásznék a partra.
Ó de nagyokat mulatnék én rajta!
Aztán csak fáradtan leülnék.
Szépen elcsendesülnék.
Mert én soha sem láttam a tengert!
De még ő sem
ilyen bolond embert.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése