Mérgező dombok
Átlátunk egy palackon.
A vize ugye milyen tiszta?
Jól esik a melegben
ha a száraz torok issza.
Aztán üresen
elrejtjük majd jó mélyre.
Majd egy fekete zsákot
világít a fénye.
Kényelem.
Ezzel gondunk már nem lehet!
Jól csináltuk, megtettük.
Elfedtünk egy sebet.
Már nem is érdekel
mi lesz majd vele.
Csak a zöld vasdobozok
legyenek most tele.
De hová kerülnek?
Talán sírva nyeli el a föld?
És elmúlik minden ami
szép és zöld?
Vagy nagyra nőnek
halomban egy folyó mellet?
Hol itt a baj?
Nekünk már úgyse kellett.
Én látom azt a dombot
mi a torkomat szorítja!
Öli a tavakat
és szennyel borítja.
A halakat a vízben
egy műanyagon át.
A ételt szájban!
Mi az emberben tesz kárt.
Mert nem tűnnek el!
Lassan takarót fonnak körénk.
Altatót dúdolnak
és a világ már az övék.
S mi álmosan húzzuk
magunkra a piszkot.
Így élünk!És őrizzük a titkot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése