Mikor kettőt üt az óra
Hatalmas a bálterem
olyan tiszta és szép kényes.
Az üveg csillárok tánca
nézd ott milyen fényes.
A zenekar meg éppen
keringőt játszik.
A távolban a páholy
éppen idelátszik.
De még nem ütött az óra!
Talán van idő gyorsan
egy ki nem mondott szóra.
Kopognak a szép cipők
a márványpadlón sorban.
Amott egy álarc suhan
és egy csinos ruhán toll van.
Elegáns az inas
ki italt kínál éppen.
A sok szomjas vendég most
mem is marad tétlen!
De még nem ütött az óra!
Talán van idő gyorsan
egy ki nem mondott szóra.
Itt meg
elbújt már egy szép pár!
A függöny épp elrejti.
Úgy csókol a kedves
hogy sohasem felejti.
Bársony kéz a vállon
s már gyenge is a férfi.
Ezt az estét talán
soha meg nem érti.
De még nem ütött az óra!
Talán van idő gyorsan
egy ki nem mondott szóra.
Egy anya is a tánctéren
már a gyermekét szorítja.
Könnyes arcát csupán
egy fátyolba borítja.
Kedves szavak sorban.
Suttogja fülébe.
Csak még ne menj el kérlek !
Most még ne!
De még nem ütött az óra!
Talán van idő gyorsan
egy ki nem mondott szóra
Nèzd ott van már két barát
ki erősen szorít most kezet.
Csend lett a teremben.
Éppen most érkezett!
Zsivány a mosoly
mindkettő száján!
Mulatnak nagyokat
életük bálján.
De még nem ütött az óra!
Talán van idő gyorsan
egy ki nem mondott szóra.
Furcsa kis öregúr
aki a bárhoz most odalép.
Nem volt ilyen boldog
ő talán soha még.
Poharàt markolja
és az ital szintelen.
Eltűnik a bánattal
a nedü is hirtelen.
De még nem ütött az óra!
Talán van idő gyorsan
egy ki nem mondott szóra!
De az aranyóra fent a falon
kettőt üt most éppen.
Bús hangját az este
nem is tartja féken.
A vendégek már mennek
és a moraj is távol.
A köd itt a teremben
száz lelket is gyászol.
Ütött már az óra!
Átlászó a tömeg.
Lassan halványul most
fiatal és öreg.
A szellemház is bezár.
A lelkek hazamennek.
Talán még ott lesznek egyszer
ahol már nem szenvednek.
Nincs idő!
Talán nem is volt soha.
Voltunk és leszünk.
Az élet mostoha!.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése