Milyen
Milyen magyar vagyok?
Ha egy város és
egy otthon vár!
Ha oda húz a szívem
hová lábam menne már!
Mert szép hazám tájait
még nem is nagyon láttam.
Őszülő lelkemet
egy kis szobába zártam.
Milyen magyar vagyok?
Ha itt gúsba vagyok kötve!
Ha a koszos ruhám
rajtam marad örökre.
Hol a cipőm kopik
hogy a munkába érjek.
Hol szorítom ajkamat
hogy ne kérjek.
Milyen magyar vagyok?
Ha még sok hegyen nem jártam!
Mert mennék ha tudnék
kicsit feljebb, bátran.
Ahol a fák lombjai
még árnyékot adnak.
Hol az erdei állatok
fürgén szaladnak.
Milyen magyar vagyok?
Ha nem láttam sok tavat!
Hol a parton állva már
elakadnak a szavak.
Ahol a zöld füvön
a nap sugara játszik.
Ahol víz tükre
oly messzire látszik.
Milyen magyar vagyok?
Ha nem láthatom a szépet!
Ha nem sírhatom tele
ezt a csodaszép vidéket!
Ahol szobrokat
alkottak egy népnek
Ahol leborulsz
e festői képnek.
Milyen magyar vagyok?
Ha még nem csodáltam ménest!
Amikor a lovak szőre
olyan vakítóan fényes.
Mikor az ősök haragjával
dübörög a pata.
És a széllel száll
a virágok illata.
Milyen magyar vagyok?
Ha csak egy képet nézek!
Hol ősi várak romjai
megigéznek.
Ahol az elmúlt vitézek
nagy csatákat vívtak.
Hol a falak a földben
mindent kibírtak.
Milyen magyar vagyok?
Ha nem ismerem a hazámat!
Ha nem tudok semmit
és csak az üres szó
hagyja el számat.
Mert már elvágyik
a szívem innen.
És a bánatom már
nem kell vinnem.
Milyen magyar vagyok?
Ha sehová sem jutok!
Ha csak úgy tudok élni
hogy folyton futok.
Hogyha fogni kell az időt
hogy engem megvárjon!
Vagy elbújni előle
hogy ne fájjon.
Milyen magyar vagyok?
Ha kérdezem. Te hol jártál?
Láttál e mindent
mit oly sokáig vártál?
Éltél?Vagy csak remélted
hogy élsz még!
Nem gyötört e téged
a fojtogató kétség?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése