Munkás kezek
Munkás kezek.
Csörög az óra hajnal ötkor
bármennyire fáj.
Fáradt a test még ilyenkor
ha munkába jár.
Kis táskába kevés étel
bepakolva vár.
Egy cipőre a sarokban már
rászáradt a sár.
Indul már az öreg munkás,
menni kell már dolgozni.
Szakad már a munkaruha
meg kellene foltozni.
Nehezen lép előre már
nehezek a csontok.
Testét öltöny helyett
takarják a foltok.
Kopott fal a csendes házon
itt halad most mellette.
Büszkén nézi gyermekét!
Mert ezt ő teremtette.
És kávéjába nagyot kortyol a
a szeme csak úgy csillog.
Menni kell már tovább mert a
lámpa zölden villog.
Szomorú az érkezés mert
álmosak a falak.
És ő fáradtan egy padon
a szendvicsébe harap.
Jön fel a nap rendesen.Felhő
száll az égen.
Elmélázik csendesen
odakint a téren.
Ez lett az én életem
a sors ezt rendelte el.
Így keresem kenyerem
nekem más élet nem kell.
Nem kapok én sokat
de ami van az enyém.
Most mélázik magában
az öreg munkás,
szegény.
Munkára talicskám drága
jó barátom.
És estére az unokám
két szép szemét látom.
Üss oda kalapács segíts hogy
megéljek.
Pattogjon a beton.
Hogy a nagyoktól ne kérjek.
S befordul egy autó
nevetve a sarkon.
S benne módos urak ülnek,
kik lent voltak a parton.
Szétszórták a vagyont!
Hisz van belőle elég.
Arany szegély díszíti a
karórájuk felét.
Nézzétek az embert
koszos ruhában.
Ilyen senkik is dolgoznak
nálam is a gyárban.
Itt izzad a napon a
szerencsétlen barom.
Szerszám van a kezében,
de nincs benne hatalom.
Nincs benne fiam de
szakma van a fejben.
Örülök ha hazaérek és
kenyér lesz a tejben.
Kemény ez a tenyér
de terhet még fogja.
Nehéz ez ez a test is
mikor bánatát nyafogja.
Bocsánat apám
nem tudtam hogy
te vagy az.Nem
gondoltam komolyan
én az álnok, gaz.
Nélküled én nem lennék
nem akarom tagadni.
Idefenn nincs olyan hogy
tisztelet.Csak előre kell
haladni.
Nem haragszom fiam
de ne szégyelld a múltad.
Mert most a kést rendesen
a szívembe szúrtad.
De mond el azt mi itt történt.
Vidd tovább a hírét!
Nem kell más csak szeretet
és messze száll a
hírnév.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése