Nem nevetek
Vajon mit mondtam?
Mert most olyan
jóízűen nevetsz.
Örülsz a szavaknak
amikben oly sokszor
benne lehetsz.
Itt állsz szemben,
és ez lám
milyen boldog óra!
De figyelni kellene néha
a szóra!
Nézem a szemed!
És a szívem
minden rezgésével
olvasok benne.
Mintha a halvány tükre
csak egy képes könyv lenne.
Ott látom magam is
amikor mozdulatlan vagyok!
Mert nálam már
semmi sem ragyog.
Mert én nem nevetek!
Csak te vagy
ki nem hiszi el azt
hogy ilyen is lehetek.
Téged miért nem éget szemem
mikor én azt érzem?
Mond mit tegyek
hogy befejezd ezt szépen?
Te ilyen vagy
ha feszít ami igaz!
De hiába rejted el
nem nyújt neked vigaszt.
Én elmondom és remélem
majd te is így teszel.
Egy percre szárnyat kapsz
és újra szabad leszel.
Most már tudod!
És akkor most mi változott?
Mókás kis bohócból
lettem egy kárhozott!
Mert ez a gondolat már
szavakat szült bennem.
De csak én tudom
hogy a jó szolgája lettem!
Neked már
nem leszek soha a régi!
Pedig olyat tettem
ami a súlyát bőven megéri.
Amitől talán
szabad lesz a lelkem.
És nem kísért majd
amit veled tettem.
Amikor szóltam!
De nem nevettem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése