Olyan jó

 Olyan jó.

Néha olyan jó 

ha egy kicsit egyedül vagy.

Amikor te apró lettél 

és a világ már túl 

nagy.

Csak akkor csendes 

a szárnyaló gondolat.

Mert már nem érzed 

hogy a világ téged fojtogat!

Magadra figyelsz 

mikor a béke benned lebeg.

Ellazulsz lassan, 

és lehunyod fáradt szemed!

És a levegő áramlik 

mit annyira frissnek érzel.

Valami nyugalom száll 

már feléd nyújtott 

kézzel.

Kikapcsolsz mindent 

ami a földi léthez köt téged.

A lüktető szívedet is 

nyugalomra kéred.

A harmóniát mint 

régi barátot fogadod magadban!

S már ott fürdőzik a lelked

 némán egy patakban.

Akkor fog a fényben 

gyógyulni a tested.

S megérted majd 

hogy végig ezt kerested.

Alámerülsz 

és boldogan, messze létezel.

Megértesz majd mindent.

És semmit sem kérdezel.