Otthon
Otthon
De jó hogy van egy hajlék
hol lehajtom fejem.
Mikor itt van az öreg
kanapé is velem.
S rám köszön a kopott padló
mi recseg ha megyek.
Amikor monitor fénye hív
hogy boldog legyek.
Itt bújok el
ha már azt akarom!
S nem ér el a harag
sem a hatalom.
Minden tárgy a miénk
és a múltról mesél nekem.
Egy szép dobozban tartom
parányi életem.
Csend van és én néma vagyok.
Választ és kérdést sem hagyok.
De mi kell még
hogy egy ember jó legyen?
Hogy úgy igazán éljen!
És ne csak úgy tegyen.
Merengjen fáradtan
egy széken? Ezért harcoltam!
És íme elértem.
Talán még kell egy gondolat.
Hogy a nincstelen könnye fáj!
És sokszor fojtogat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése