Szeretném

 Szeretném ápolni a lelked

miközben írok!

Jó volna ha éreznéd

amiért sírok.

Ott lenni a fejedben

mint kósza gondolat.

Széttépett lelkedre

raknám a foltokat.

Szeretném ha tudnád hogy

nem vagyok jobb nálad!

Ha gyorsan ver a szívem

nekem is elfárad.

S csak ugyanúgy

próbálok boldognak lenni.

Választ keresek

hogy miért kell szenvedni.

Szeretném ha a haragom

segítene neked!

Mikor már elviselni nem lehet

ezt a zord életet.

Szavaim óvjanak téged

ha baj van!

Halld őket akkor is

ha már csak zaj van.

Szeretném ha látnád

azt a szépet amit én látok!

Az egyszerűt a tisztát,

amit sokszor nem is vártok.

Amitől a bolond szíved

csak úgy dobog.

Amikor a világ csak

egy percig nem forog!

Szeretném ha éreznél

akkor is hogy ha fáj!

Ha nem csak azért sírnál

mert már muszáj.

Ha nem csak szoborként

néznéd az eget.

S ha szemed túlragyogná

a sok fekete felleget

Szeretném ha tudnál

őszintén kérdezni!

Hogy az a sok hazug

megtanuljon vérezni.

Odafigyelni az intő jelekre.

Azért hogy ne tudjon készülni

a következő szerepre!

Szeretnék elbújni

hogy engem ne is láss!

Ébredni arra

hogy ez csak ámítás.

Hogy én csak valahol

a szavakban létezem.

Ugye most boldog vagy?

Ezt már csak

nevetve kérdezem.