Szótlanul

Szótlanul.

Elmesélem most, hogy mi történt régen.

Mutatok egy képet hol némán csúsztak térden!

Hol nem láttál át egy hazug falon!

És a lázadást keményen megtorolta a hatalom.

Ebben a világban hol mindenki rab maradt.

Egy csendes ember némán bámul egy falat.

Szája szóra nyílna, de már nem lehet.

Ő itt egy senki! Már semmit sem tehet.

Nagy a büntetése, a rendszert nem pártolja.

Ezért most a hangját egy gonosz  chip is  gátolja.

Mert itt tiltottak a könyvek, S tiltva van az írás.

Ha itt élsz akkor felemészt, a bánat és a sírás.

S elindul az úton.És messze a palotákat nézi.

Az éhség mardossa a gyomrát!Most már csak ezt érzi.

De mit lehetne venni?Csak kenyeret a boltból.

De ha némaságra ítéltek akkor kilógsz itt a sorból.

S most a pulthoz lép.A keze egy kártyát mutat.

Az eladó rémülten egy  kódoló után kutat.

Szív szorítva áll, és olvassa a szöveget.

Ami rettegéssel tölti el a fiatalt az öreget.

Bűnös vagyok én!Egy lázadó ember! 

S mert szót emeltem régen, ezért lesújtott 

a rendszer. Magammal hoztam most, az örök üres csendet.

Rossz példát mutattam! És a büntetésem ez lett.

S mutat az árúra! Az most nagyon kéne.

De most börtönben a hangja s a szíve szakad érte.

Fizet az apróval  és sietve távozik.

Kilépve a boltból az utcakép is változik.

Katonák érkeztek s szemben van a tömeg.

Dobálják is elszántan a kopott utcakövet.

Fal mögött a pajzsok.Vajon kik lehetnek?

Ha bot van itt a kézben már mindent megtehetnek!

A szó nem száll ,s ő hiába kiált.

Mert azt fül nem nem hallja!

S húzza vonja a népet!Meneküljünk innen!

Már csak ezt akarja. Ki ez az alak?

És vajon mit keres most erre?

Lehet hogy kém?Nincs olyan ki tudja 

mit tenne.De rémülten futnak utána ,

mintha más esély nem lenne.

Befordul a sarkon a menekülő csapat.

Örülnek hogy végre megmentőjük akad.

Hamar a pincébe!S ott egy rejtek ajtó nyílik.

Rajta titkos jelek vannak.Itt leszünk a sírig.

Bent van már mindenki.A sötétet most fény váltja.

S a gyertya lángja a fáradt szemet most könnyekben 

látja.Amerre csak néznek csupa poros könyvek.

Most övék lett a remény.Így már kicsit könnyebb.

Verses kötetek, novellák és regények.

Szabad gondolatok!Harsányak és szerények.

Érzik itt most valami új és jó születik.

Olvasni fognak együtt! Most újra megtehetik.

Már nem tűrhetnek soha, némán a semmiben.

Szót emelnek majd ha kell!Mert nem hagyják 

ennyiben.Most felveszik a harcot.Minden zsarnok 

ellen.És sokan lesznek majd!Több százan!Vagy ezren!

Csak egy néma ember áll,s mosolyog

a könyvek között.Többé már nem lesz az

kit a rendszer oly elszántan  üldözött.

Emlékszik majd mindenki a nevére.

Mert ő lesz az ellenállás vezére!