Téli táj
Olyan fehér most minden.
Puha és selymes.
A válladra száll
majd picit megpihen,
és nedves.
És hogy fénylik!
Most magát hónak hívja.
És ezernyi szív
fájdalmát bírja!
Pedig oly hideg
mégis jól esik.
Mikor a gyerek szemek
már az ablakban lesik.
Amikor nevetve
eltalál egy kabátot.
Amit egy piros arcocska
hirtelen meglátott.
És az a sok cseppnyi
fagyott víz a fa ágán.
Ahogy ott lóg lefelé árván.
Meg a hang ami roppan
halkan a csizma alatt.
Mert egy szánkó
most éppen erre halad.
Most a hideg jégfodrok
játszanak szépen.
És távol a sötétben
a sárga fényt nézem.
A levegőt is tisztán
harapni lehet.
Könnyesek tőle
a szikrázó szemek.
Ma már talán
csodálva hajtunk fejet.
És őszintén örülünk
hogy így lehet.
Mert kicsit érzünk
azt a hideg szelet.
Ami még jót hozhat nekünk.
És megváltozik
az életünk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése