A fa
Itt vagyok neked
ha nap melege érne.
Magasra növök
ha egy felleg csókot kérne.
Rajtam a mókusok ugrálnak
ágról ágra.
Harkályok kopognak
élelmet várva.
Védelek
ha felettem az eső szakad!
Kezet nyújtok neked
ha a sár rád tapad.
Lélegzem!
Hogy te itt élhess alattam.
Az évek mentek
de én hű társad maradtam!
Zöldülök neked
hogy kicsaljam a
szemedből a könnyet.
Elszáradok csendben!
Csak neked legyen
könnyebb.
Fészkelnek rajtam
csodaszép madarak.
Fürge mókusok az
odúmban alszanak.
Virágot adok
ha a tavasz rám nevet.
Szél fújja a koronám
de itt vagyok veled.
Ha akarod
hajlék vagyok a fejed fölé.
Vagy fentről
levelet fonok a szíved köré.
De sírok
ha a kezedben fejszét látok!
Gyökerem áldozom érted
de mégis megbocsájtok.
S ha majd szólít engem
az őseim világa.
Akkor majd reménykedem,
hogy nem éltem hiába!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése