A ruha

 A ruha

Kopott szekrény, drága ruha.

Kit az idő tépett.

A múltjában az emléke 

ami nagyon szép  lett!

Lóg magában rendben

vak sötétben, a csendben.

Kopott szekrény, drága ruha.

Mi lesz most vele?

Már nincs hasznára senkinek 

s halovány a fele!

Itt a vég ezt  tudja jól!

Vagy inkább csak érzi.

Odakint a kukában

csak szemétként végzi.

Olcsó szemétben drága ruha.

Ki  senkinek sem kell már!

Sírva fakad érte 

két mélabús szempár!

Rongyos alak, meleg holmi,

most a jó barátja.

Csak neve lett más!

Egy hontalan kabátja!