A tehetség

Hozok neked egy tükröt.

Nézd meg magad benne.

Vajon ki lehet ott?

Talán egy gyarló ember lenne?

Tudnád e őt szeretni?

Hisz van hibája elég.

Ha rálépne az útra,

mondanád e?

Ne még!

Mert most,

amott a távolból

furcsa felleg közeleg.

S húzza a szíved

közelebb és közelebb!

Tör, zúz, dőlnek le a falak!

S mögötte csak,

a puszta csend marad.

Félsz tőle!

Ám mégis ismered őt.

A rombolót, a szerethetőt.

Ezért vert hát lábad

gyökeret e földbe.

Takard el az üveget!

Vagy inkább törd be!

Vagy hajolj meg!

S ott lesz mikor szíved dobban.

S akkor hozzád nő,

mint a kard, titokban.

Itt van már!

Engedd hogy,

eggyé váljon veled.

Hogy minden sugallat

vezesse a kezed.

Utat tört hozzád,

s most felnyitja a szemed.

Tündököl benned.

És itt mondja, hogy szeret!

Mert boldog.

Ha a lelkedben lehet.

Majoros Attila Versei