Ábrándok földjén
Egyedül ülök a szobámban.
Csak a csend idebent a társam.
Utazni készülök.
Elmém
s szívem rejtekét kutatom.
Kivé és mivé válhatok ott,
azt soha sem tudhatom.
Most visz már!
Szépen siklok mellette.
És átkarol.
Már a ruhámat is levette.
Átalakulok!
Az új jelmezre simulok.
Most szuperhős vagyok!
Szállok a városban
mint a nagyok.
S a fő gonoszt keresem.
És már zuhanok lefelé.
Elesem.
Itt kuporgok egy sarokban.
Mellettem tépett papírok
halomban.
Átváltozok.
Délceg szarvas vagyok.
Most füves pázsiton
hegyeken szaladok.
De már nem maradhatok.
Kinyílt a kapu.
Új élmény felé haladhatok.
Most orvos lettem.
Szíveket gyógyítok
önfeledten.
De már a köpenyem
veszem le egy pillanat alatt.
Mert valahol messze
építem a Kínai falat.
S a tetején futásnak indulok.
Már lihegni is alig tudok.
S elugrom.
Sasmadárként szállok messze.
És közben már rám talál az este.
Most fentről
szórom a szeretetet a földre.
S festem az eget kékre,
és a rétet zöldre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése