Az éjszaka

 Éjszaka

Rossz álomból ébredek.

Üldöztek Lidércek, 

kergettek vérebek.

Kinézek!

A sötét égboltot kémlelem.

Hol átsuhan a rejtelem.

S engem néz a félelem.

Már megint itt járok.

Megnyílik egy átjáró mit várok.

Most megtörténhet minden!

S nem történhet semmi.

Levegőt keveset,

 próbálok venni.

Nem várom a nappalt.

Nem akarok ébredni!

Nem kell az igazam!

Most nem fogok tévedni.

Hív a sötét!

Lágyan megszólít.

És én itthon vagyok.

Jó itt!

Éberen őrködöm, 

s a családra vigyázok.

Takaró sem kell! 

Jól esik ha fázok

Lámpák fénye szökik a térben.

De nem pihenhetek.

Még nem! 

Csak fekszem itt.

Az est hangjai szólnak odakint.

Zuhanó csillag a holdnak odaint.

Átjár egy érzés,

és én féltve birtokba veszem.

Szívemen léket vágok!

S mélyre elteszem.

De most már kifelé indulok.

Elenged az idő hurok.

Ásítva beköszön a hajnal.

S kezet ráz 

a reggeli morajjal.

S újra eggyé válok 

a talajjal.