Csak egy falevél

Egy falevél

hullott a patakba,

Lassan csordogál

lefelé haladva.

A vízben a tükörképe

tükröződik vissza.

Piciny könnycseppet

róla a a nap issza.

Gyorsul az áramlat,

ide, s oda, vágja.

Nincsen ki érte nyúl!

Hiába sérül, hiába várja.

Csak a kövek

mik erősen védik.

Ó csak miattuk lehet

ő még itt.

Sárga levél!

Ez nem a te világod!

Itt csak sodródsz sebesen.

Összetörik álmod!

Mert ott hol véget ér a patak,

lesben áll majd

a dühös zuhatag.

S majd szállsz,

és lebegsz!

Fent, minden felett.

De vajon fent maradsz e?

Vagy a mélység eltemet.

Talán csak levelek vagyunk.

Talán erős kövek.

Mert minden tettet,

egy hullám követ.

Talán csak a fa,

honnan a levél indult.

Talán a jövő, talán a múlt!

Majoros Attila Versei