Család
Emlékszem gyerekként
a zene szóra.
Vasárnap ebédet
ütött az óra.
S itt volt mindenki
aki csak akart.
Valakit még
álarc is takart.
Így telt sok hétvége.
Míg el nem jött
az év vége.
Boldog volt mindenki.
Így tudtunk békét
hirdetni.
Mert ez jó volt.
A szeretet
nem elhangzott szó volt.
Meg volt mindenünk.
A fagyis kanállal
tudtuk mit együnk.
De tévedés volt hinni
hogy soha nem lesz vége.
Ma már csak
a jóra emlékszem.
A családra. A szépre.
Teltek az évek.
S abban a nagy csendben
észre sem vettem
hogy felcseperedtem.
S már nem volt olyan
bármit tettem.
Nagyapám és nagyanyám
az égbe ment.
Az Isten terve végbement.
Minden szét hullott!
Rajtunk már
semmi sem múlott.
Egyre kisebbek lettünk.
Már nem találkoztunk.
Nem táncoltunk.
Nem nevettünk.
Az idő eljárt felettünk!
Az ősz hajszálakat
már nem tartom számon.
Van gyönyörű gyermekem!
S szerető párom!
Már csak békére vágyom.
Odaadnám az életem
hogy boldogok legyenek!
Értük szembe szállnék.
Velem az égiek
bármit is tegyenek.
Már nem hallom már a zenét.
De ebéd van az asztalon
.Álarcom sincsen.
Mert minek?
Ha nem is akarom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése