Futás
Lassan kezdek mozogni.
Csak szelíden.
Még nem akarom fokozni.
A csípőt jobbra
majd balra forgatom.
Tudom most más lesz a napom.
Ropognak rajtam
a veterán csontok.
Feltűnnek rajtam a régi foltok.
Most valami mozdít.
Finoman tolni kezd előre.
Ismerem ezt,
de mintha félnék is tőle!
Húzz magával.
Visz előre.
És megindulok.
Itt hagyom a poros várost.
Had legyen a cipőm sáros!
Mert én már futok a zöld felé.
Zihálva, a föld felé!
Szívom tüdőre a szabadság erejét.
Hív a táj!
Azt mondja. Gyere még!
Itt hagyok most mindent.
Mert mást érzek itt bent.
Fájdalom kúszik a lábamon.
S én súlyos terhemet
sziszegve ráhagyom.
Kiürítem elmém.
Üres maradok.
Egy ismeretlen cél felé haladok.
Jaj már fáradok!
De nem adom fel!
Még nem lehet.
Szállnak a madarak.
Szépek a fellegek.
És én tovább szenvedek
Levegőt a tüdőbe!
Hinni kell!
Nem eshetem össze
mert akkor vinni kell.
Nem kell a pénz.
Sem a földi javak.
Ha vized nincsen
és száraz az ajak!
Most már csak egyre vágyom!
Elnyúlni szépen
egy puha ágyon.
De még nem lehet!
S ekkor a szívem is felnevet.
És egyszer csak megérkezem.
Ezt hogy csináltam?
Magamat kérdezem.
S már a tempót lassan
lefékezem.
Már haza megyek!
Éhezem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése