Ha én fénysugár lennék
Ha én fénysugár lennék.
Jaj de sok mindent tennék.
Ide oda ugrálnék.
S ha szomorú arcot találnék.
Rajta pihennék
S egy mosollyal kísérve távoznék.
S a szeretetben mártóznék.
És szólnék magamhoz!
Változz még!
És intenék!
Viszlát emberek!
Valóra váltom hát
gyönyörű tervemet.
Itt hagyom nektek
boldog lelkemet.
Gyorsulnék!
Az ég felé szállnék.
Suhanó felhők közt megállnék.
Várnék.
Innen szép a táj még.
S újra lendülnék!
Arcon csókolnám az eget.
Vár rám az űr!
Vajon milyen lehet?
Már a nap is rajtam nevet.
Csillagon landolnék!
Őt táncba hívnám!
Körbe forgatnám
ameddig bírnám.
Ó mi más hatna így rám!
Bolygóknak ütköznék.
Száguldó üstököst üldöznék.
Talán még fehéren
a tejútban is fürdőznék.
S mikor már vakító lennék.
A sötétben robbannék!
Nézném a földet és kiáltom.
Hol vagy még?
Szétterülnék!
Ezer izzó szilánkra szakadnék.
Már süvítve felé haladnék.
S örökre
vele maradnék!
Fényhálóval betakarnám!
Átölelném gyengéden.
Nem árthat már neki senki.
Itt vagyok.
Én megvédem.
És fölötte ragyognék!
Lassan burokká válnék.
Többé nem érné ártó szándék.
Érte mindennel szembe szállnék!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése