Vadnak született
Érdekel e vajon valakit most ez a történet?
Ez a sűrű erdőben régen történt meg.
Valahol egy beteg farkas Jött a világra.
S tudta nem lesz könnyű élete.
De a falkája imádja.
De vad volt ő! S így is viselkedett.
Őrá veszély soha nem is leselkedett.
Pusztított maga körül amit csak látott.
Sok volt az áldozat kit ok nélkül bántott!
De ahogy nőt úgy duzzadt ereje is benne.
Már szívében érezte, talán boldog is lenne.
Úgy döntött talpra áll! Ki fogja bírni!
Nappal volt fenevad de az este látta sírni!
Többet futott! Sebesen a fák között.
Harcolni tanult és elszántan prédát üldözött.
De szeretni nem tudott! Nem tehette.
Az öreg vadászokat is inkább kinevette.
Egyre gyakrabban járt húsért a mezőre.
Úgy gondolta egy nap
majd a medvék is félnek tőle.
Büszke volt magára. mint egy ritka drágakőre.
Lelket növesztett!
S már szív is dobogott benne.
Szerette az életet, mintha csak őérte lenne.
Át akarta ölelni az egész világot!
Már minden farkas barátot imádott.
De később már minden változott.
Talán csak elgyengült!
Vagy az erdő lett ilyen átkozott.
Hiába vadászott mindig
a szájában semmit sem hozott!
De csak oda ment!
Így tartotta magában a reményt.
Miközben átverték, és megalázták szegényt.
A nagy falatot más állatok ették!
S ha a közelben járt mindig csak kinevették.
S bezárta a szívét! S elé falat rakott.
Aki közelített hozzá abba beleharapott.
Nem emelte fejét!
S nem nézett a szemekbe.
Nem nézett az égre soha, hálát rebegve.
Így telt el az élet!
Már saját falkája lett.
Néha már bánja amit a régmúltban tett!
Most már saját területét elszántan védi.
S őszintén reméli,
hogy a holnap a legjobbat ígéri.
Nem vágyik már semmi másra.
Csak egy jó szóra, egy simogatásra.
S egy résre hová, szívét zárta
S hogy mondja el majd, ki már látta.
Csak este vonyítja bánatát a holdnak.
S már annak is örül,
ha hozzá ember nyelven szólnak.
Nem érti már ezt a farkas kórt!
Mert talán ő nem is csak egy farkas volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése